[LAP TETEJÉRE]

Híres várak külföldön

 

[LAP TETEJÉRE]

Krak de Chevaliers, Szíria

1150 és 1250 közötti időszakban, a keresztes hadjáratok idején Krak des Chevaliers a johanniták főhadiszállása volt. A helyőrség még békeidőben is mintegy 2000 főt szállásolt el. Az erőd mintegy 3000 négyzetméteres alapterületét 3 méter vastag külső fal veszi körül 13 bástyával. II. András király rendszeres adományával támogatta a vár építését és a vár védőinek ellátását miután ott járt 1218-ban. I. Eduárd angol király a kilencedik keresztes hadjárat idején, 1272-ben látta az erődöt és mintaként használta a saját, angliai és walesi várai építéséhez. A franciák a XIX. század vége felé ismét „fölfedezik”, és elnevezik Crak de Chevaliers-nak, azaz a „Lovagok Erődjének”.

Tower of London, Anglia

A londoni Tower több erődített részből álló középkori épületegyüttes a Temze partján, amely az idők során erődítmény, fegyverraktár, királyi palota és főrendű foglyoknak szánt börtön, valamint levéltár és csillagvizsgáló is volt. I. Jakabig minden király és királynő itt lakott. Még utána is az volt a szokás, hogy az uralkodó a Towerben töltötte a koronázása előtti éjszakát és innen vitték díszkísérettel a Westminsterbe. Jelenleg a Towerben őrzik a brit koronaékszereket, valamint egy gazdag fegyvergyűjteményt.

[LAP TETEJÉRE]

Neuschwachsteini várkastély, Németország

A neuschwansteini kastély (németül: Schloß/Schloss Neuschwanstein, magyarul Új Hattyúkő kastély) egy, a 19. században épült bajorországi kastély. A Németország déli részén, Hohenschwangau és Füssen mellett található épületet II. Lajos, Bajorország királya építtette múzsája, Richard Wagner tiszteletére. Habár a fényképezés és a videofelvételek készítése nem engedélyezett a kastélyon belül, mégis ez Németország legtöbbet fényképezett épülete, valamint egyike az ország leglátogatottabb turista-célpontjainak. Az Alpsee felett emelkedik, a Pöllat-szakadék magányos szikláján épült kastély, amelyet II. Lajos bajor király 1869-1886 között épített: büszke, kecses, helyes tornyaival egy igazi kőből épült álom.

Fraknó vára, Ausztria

A Rozália-hegység egyik nyúlványán emelkedik a hatalmas erődítmény, Fraknó vára. A vár a környéken az egyetlen, amelyet a törökellenes háborúk alatt soha nem foglaltak el. Az Esterházy hercegek drága ékszereinek és értékes tárgyainak biztonságos „trezorja” volt. A család évszázadok során összegyűjtött kincsei napjainkban is megtekinthetők itt.

 

[LAP TETEJÉRE]

A prágai Hradzsin, Csehország

Máig nem tisztázott kérdés, hogy mi jött létre előbb: a város vagy pedig az fejedelmi székhely.  Kétségtelen, hogy a mai vár Bořivoj fejedelem nevéhez fűződik, aki a 9. században kezdte meg az építkezést. A Moldva fölötti erőd, kiváló fekvésének köszönhetően, hamarosan a legnagyobb cseh uralkodói család, a Přemyslek központjává vált. Éppen ezért nem csoda, hogy már a 14. századra egy különálló városka alakult ki a Váralján. A Hradzsin többszöri átépítéseknek köszönheti mai arcát. A legnagyobb változások IV. Károly és Jagelló Ulászló idején mentek végbe. A 400 éves Habsburg uralom kezdetén a várban volt a király székhelye, ám a 30 éves Habsburg-ellenes háború után az uralkodó és udvartartása Bécsbe költözött és ettől fogva a prágai vár elveszítette jelentőségét.

[LAP TETEJÉRE]

Alhambra, Granada, Spanyolország

 

Az Alhambra (arab eredetű spanyol szó, a spanyolok h nélkül ejtik: [aˈlambra]) egy mór építésű erőd és palota Granadától északkeletre, a Darro folyó mentén elterülő teraszos Sabika dombon, Dél-Spanyolországban (megépítésekor az erőd még al-Andalúszban terült el). A város óriási műemléke 1984 óta az UNESCO Világörökség része. A komplexum szerencsésen vészelte át az 1492-es reconquista időszakát. Az ostrom során nem pusztították el az Alhambra épületeit, hanem amint elfoglalták azt, hozzáláttak restaurálási munkálatainak. A Katolikus Királyok pár évig itt tartózkodtak és innen irányították országaikat. Ám V. Károly német-római császár és spanyol király mégis lebontatott egy épületet, hogy helyére reneszánsz királyi palotát emeltessen magának. Az igazán nagy pusztítást mégis az 1812-ben távozó francia megszállók okozták, akik távozásuk okán felrobbantották az Alhambrát. A 19. században ismét megindult a restaurálás, mely mind a mai napig tart.

 

 

[LAP TETEJÉRE]

Híres magyarországi várak

[LAP TETEJÉRE]

Visegrád

 

Az elsõ vár, amely a tatárjárás során pusztult el, a Sibrik-dombon, az egykori római tábor alapjaira épült. A visegrádi kettõs várrendszert 1250-1260 körül építette IV. Béla király és felesége Lascaric Mária királyné, a királynõ hozományából. A vár a hegycsúcsot övezõ erõdítésfalakból, két toronyból és egy lakópalotából állt. A késõbbi korokban a fõvárost ide helyezõ Károly Róbert király bõvítette a várat, s itt került sor az 1335-ös híres királytalálkozóra is. A várat Luxemburgi Zsigmond idején tovább korszerûsítették, vélhetõen ekkor készült el az asszonyház is. A Fellegvárat az Alsóvárral völgyzárófal kötötte össze, mely egésze a Duna partjáig tartott, majd ott õrtoronyban végzõdött. A völgyzárófalakon vezetett az a középkori, Esztergomból Budáig tartó út, melyet északon a kaputorony, délen pedig egy kapu zárt le. Mátyás király uralkodása idején a vár palotaszárnyait teljesen felújították. A várban az évszázadok során több alkalommal is õrizték a szent koronát a koronázási ékszerekkel, sõt egy rablási történet is fûzõdik Visegrádhoz: 1440-ben Erzsébet királyné megbízásából egyik udvarhölgye, Kottaner Jánosné innen rabolta el a szent koronát. Visegrád koronaõrzõ hely volt 1529-ig, majd a 1490-tõl a koronaõrõk kezén volt. A török idõkben a vár óriási pusztítást szenvedett el, 1544-ben török kézre került. Ezután felváltva volt a török és a magyar csapatoké, majd legvégül a törökök – miután célra már teljesen alkalmatlanná vált – elhagyták a szinte teljesen elpusztult várat.

 

[LAP TETEJÉRE]

Budai vár

 

A Duna nyugati oldalán, 1987 óta a Világörökség részeként, márgából épült hegyen áll a vár, benne a királyi palota. A hegy gyomrában labirintus, a felszínen évszázadok építészeti és kulturális emlékei őrződtek meg. A várnegyedben található épületek közül számos önmagában is jelentős nevezetesség. Ilyen többek között a Mátyás-templom; a köztársági elnök hivatala, a Sándor-palota, ami előtt delente zenés őrségváltás szolgál látványossággal; és természetesen a királyi palota, amely országos gyűjteményeknek, múzeumoknak ad otthont. A Várhegy gyomrában a kanyargó barlangokat az évezredek során elnyelt víz ereje vájta, s az ember mint búvóhelyet, raktárt vagy mint menekülő útvonalat használta. Veszélyes a Budavári labirintus annak, aki a legendáiról híres, föld alatti várost nem ismeri, de vezetővel mindenki megtekintheti.

 

[LAP TETEJÉRE]

Sümeg

IV. Béla király parancsára a veszprémi püspök erős kővárat emeltetett a sümegi hegyen. A 14. század elején a Dunántúl korlátlan hatalmú oligarchái, a Kőszegi nemzetség ragadta magához, uralmukat csak 1318-as győztes hadjáratában döntötte meg Anjou Károly. 1440 nyarán az Luxemburgi Erzsébet királyné pártján álló nemesek ostrom alá vették az Ulászló király táborához tartozó püspökség sümegi várát, amit azonban sikeresen megvédelmezett az őrség. Rövidesen megépítették a külsővárat, így Sümeg a környék legerősebb kővárává fejlődött. Sümeg jelentőségét csak fokozta, hogy a veszprémi püspök is ide húzódott vissza székhelyéről, amit 1552-ben elfoglaltak a „pogány” hadak. 1553-ban emelték a legkorszerűbb védőművét, a több emeletes, vastag falú Kövess-bástyát. Katonai szerepét a II. Rákóczi Ferenc irányította kuruc szabadságharcban is megtartotta, és 1705-től a felkelők fontos bázisának számított falai között még lőport is gyártottak a harcoló katonaságnak. Hadiszerencséjük hanyatlásával 1709-ben ágyúlövés nélkül feladta kuruc katonasága, épületeit négy esztendő múltán egy hadgyakorlat ürügyén felgyújttatta a császári parancsnokság.

[LAP TETEJÉRE]

Diósgyőr

A jelenleg álló várat valószínűleg IV. Béla várépítési kezdeményezése után kezdték építeni; ekkor még ovális alaprajzú, egy kerek toronnyal (öregtorony) rendelkező épület volt, melyet sokszögű külső vár vett körül. 1316-ban Wywar vagyis Újvár néven említik, ez is arra utal, hogy korábbi földvár helyére épült. 1316-19 között Debreceni Dózsa erdélyi vajda, 1319-25 között Széchy Miklós horvát bán birtokolta. A diósgyőri vár fénykora I. Lajos király uralkodása alatt kezdődött. A vár főként azért tett szert jelentőségre, mert a Magyarországról Lengyelországba vezető út egyik állomása volt (Nagy Lajos édesanyja, Lokietek Erzsébet lengyel hercegnő volt; maga Nagy Lajos 1370-ben lengyel király lett). A király egyik székhelyévé tette Diósgyőrt és átépíttette, korszerűsítette a várat. Sokszorosan tagolt védelmi gyűrűk vették körül a tulajdonképpeni várat, mely négyszögletes udvar köré épült, négy sarkán egy-egy csúcsos tetejű torony magasodott. A földszinti helyiségek gazdasági, tárolási célokat szolgáltak, az emeleten a lakosztályok voltak, valamint a 13×25 méter területű lovagterem, mely három oszloppal alátámasztott, kéthajós csarnok volt (ennek építését már Nagy Lajos lánya, Mária uralkodása alatt fejezték be, aki akkor a vár birtokosa volt). A várat négy méter mély várárok vette körül, vizét melegvizű források táplálták. A vár egyetlen név szerint ismert építőmestere Ambrus mester. A magyar–lengyel perszonálunió megszűntével Diósgyőr vesztett jelentőségéből, innentől kezdve magyar királynék nyaralóhelye volt. Habsburg Mária, II. Lajos felesége, az utolsó királyné, aki itt élt, 1546-ban írásban lemondott a várról, amelyet addigra már elfoglalt az erdélyi fejedelem. A török veszély közeledtével a vár északi oldalát megerősítették. 1526-tól a vár nem volt többé királyi tulajdon, 1536-ban a Gyarmati Balassa család tulajdonába került. A család az addigi várpalotát erőddé alakította át, az északnyugati torony elé olasz mintára rondella épült. A karcsú tornyok helyére zömök bástyák kerültek. Ez volt az utolsó nagy átépítés a vár történetében. 1564-től tulajdonosok egész sora követte egymást, a vár pusztulásnak indult.

[LAP TETEJÉRE]

Nagyvázsony

 

A XIV. századi eredetű várat a XV. században, gótikus stílusban bővítették, majd a XVI-XVII. században átépítették. A vár ma reneszánsz játékok, ünnepségek színhelye. A várba külső kapurondellán át lehet belépni. A várudvarba a vízzel telt farkasverem fölötti hídon és belső kaputornyon áthaladva juthatunk. Ez az udvart veszik körül a palotaépületek; itt emelkedik a 29 méter magas lakótorony vagy öregtorony, amely ma múzeumként is működik. Az udvarról lépcsőkön áthaladva jutunk el a kápolnába, melynek legfőbb látnivalója Kinizsi Pál vörös márvány szarkofágjának fedele, illetve annak darabjai. A sírkő eredetileg a Kinizsi által alapított pálos kolostor templomában őrizte a nagy erejű hadvezér földi maradványait, ám a kolostor a török időkben rommá let. A sírkőre rázuhantak a kövei, majd 1708-ban, miután kiásták, kincskeresők törték fel a szarkofágot. A sírkő több darabja ezután került a várba; a fejet ábrázoló darabot a vázsonyi vár árkában Deák Ferenc, a haza bölcse találta meg.

[LAP TETEJÉRE]

Siklós

A vár első említése 1294-ből maradt fenn. Legrégebbi épületrészeit a déli lakószárny pincéjében derítették fel a régészek, ez lehetett az egykori oklevelekben említett Kán nembeli Gyula nádor leszármazottai által emelt korai vár magja. A birtokuk után magukat Siklósinak nevező nemesi család lakta, szolgaszemélyzetével egyetemben. Siklóst is a tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülöttének tarthatjuk. Jelentős erődítményt formálhatott, mert 1316-ban még a Kőszegi nemzetség csapatai sem tudták ostromban bevenni. A Siklósi család 1387-ben szembefordult a magyar trónra kerülő Luxemburgi Zsigmond királlyal, aki ezért hűtlennek nyilvánította őket, várbirtokukat elkobozta tőlük. Néhány esztendővel később a nagyhatalmú Garai bárói család tulajdonába került át, akik jelentős mértékben kibővítették területét, de még az alatta meghúzódó mezővárost is kőfallal kerítették körül. 1401-ben az ország főnemesei fellázadtak Zsigmond uralma ellen, akit Visegrád után a siklósi várban őriztek.1440-re már kiépültek védőművei, melyeket az Ulászló király táborát erősítő Hunyadi János erdélyi vajda sem tudott bevenni. A Garai főnemesi család kihalta után Mátyás király Corvin János liptói hercegnek juttatta, de már a 16. század elején a Perényi főúri család lakta épületeit. 1543-ban Szulejmán szultán óriási serege alig háromnapnyi viadal után bevonult falai közé. 1686-ban a Budát visszafoglaló Habsburg sereg hadjárata idején szabadult fel az Oszmán Birodalom megszállásától, katonai jelentőségét csak a Rákóczi-szabadságharc után vesztette el véglegesen.

 

[LAP TETEJÉRE]